Öszi Szpari 2002/2 (2003-01-01)

Ez már tényleg egy igényes pálya volt, visszanézve a legjobb Szpari-pálya, amin valaha futottam. Igazi klasszikus bemutató arról, hogy ilyen terepen hogyan kell pályát t?zni. Elég sokat hibáztam is, de így legalább látszik, hogy mik a terep igazi veszélyei. Mint az sok helyen látszik is, a legnagyobb nehézség a laposból berontani a meredek oldalakba, ott nem látszó (sziklák mögé bújtatott) bójákat keresni. Ennek kiküszöböléséhez a lapos végén kell egy biztos támadópont és onnan irányban kell szigorúan bemenni. A pálya elemzése:
R-1: megtréfált a már említett blindside, rögtön egy "vak" pontra kezdtünk
1-2: nagyon egyszerü átmenet
2-3: a támadópont itt a kis kúp, mellette a völgy oldalában ellavírozok
3-4: a lapos aljában maradok a sziklák fölött, a nagy völgy és a megfelel? magasság a támadópont
4-5: nehéz átmenet. A pont elötti köves oldalú völgyböl kell betámadni a pontot
5-6: szintet akarok spórolni, de emiatt nagyon elcsúszok északra. A félúton lévö sárga nyeregb?l kellett volna beoldalazni, a pont utáni sárgák figyelmeztetnek a pontra.
6-7: mindenképpen felülröl kell csinálni. Azzal, hogy a pont elött annyit futottam a gerincen, ellenöriztem, hogy hol vagyok
7-8: nagyon nehéz átmenet. Valószínüleg kelet felé érdemes kerülni és az útkanyarból (ahonnan én is mentem) szigorúan a tájolóra kell hagyatkozni.
8-9: tipikus vértesi átmenet, le a meredekbe. Használtam a magaslest és az útvonalamtól jobbra a ponthoz közel a völgy végét
9-10: a rizikósabb úton mentem, a vezeték mellett egyszer?bb lett volna. Így elég nagy a hibalehetöség, könnyü a rossz gerincen lemenni.
10-11: klasszikusan, tájoló alapján csak irányban kellett volna menni
11-12: az egyszerüség kedvéért mindenképpen a nagy völgyön kell fölmenni (ahol én is mentem), följebb könnyü lenne eltévedni
12-13: mint a 8-9, a végén az erdöt balról kapaszkodónak használtam (ugyanúgy használható, mint egy út, vagy vezeték)
13-14: nagyon buta átmenet, egy megoldással. A nagy fölfelékben az utak mindig gyorsabbak, mint a terep. Az átmenet vége megint vakoldali, de közel van a támadópont (csak nem volt elég önbizalmam lemenni!)
14-15: nagyon nehéz átmenet, mert megint vakon mész. A második völgy után a laposban jobbról a völgy felsö részét kellett volna várnom és amellett leereszkednem. Így csak szerencsém volt.
15-16: megint nagyon nehéz. A tájoló nem-használata miatt csúsztam el. Ezt az átmenetet mindenképpen felülröl kell csinálni, a meredek széle és a sárgák adhatják a támadópontot. Meg kell tudni különböztetni a telisárgákat a ligetesektöl.
16-17: az a tapasztalat, hogy az ilyen vackokon meg kell próbálni átrohanni a DK-ÉNy-i útig és ott helyre tenni magad